Ilyen, amikor a szülők úgy kezelték a felnőtt gyereküket, mintha még mindig kisgyermekek lennének

Sok szülőnek nehéz elfogadnia, hogy kisfia vagy kislánya már nem az a babusgatnivaló apró kisgyermek, aki nemrég volt, hanem már bőven a húszas-, harmincas éveiben járó, önálló felnőtt. Hiába a saját karrier, lakás, magánélet, Anyukának és Apukának örökre az ő kicsi fiuk/lányuk marad, és bizony sokszor megesik, hogy pontosan úgy is kezelik őket. 😀

A születésnapomra anyukám egyen-nyakkendőt kötött nekem és a macskámnak.


Egy 34 éves, háromgyerekes apa vagyok és anyukám a mai napig néha beoson az irodámba hogy meglepjen valamivel. Ahhoz, hogy feljusson, meg kell szereznie a belépőkártyát a biztonsági őrtől és 3 emeletet kell lifteznie.


Anyám lelkesen bejött a szobámba: “Ezt húsz éve vettem neked, de elfelejtettem…tessék!”


Apukám mindig elrejt némi pénzt a lakásomban, amikor nálam jár.

Szerencse, hogy van egy koreai anyukám, különben nagyon koszos lennék.


28 éves lettem. Ezt a lufit kaptam anyumtól, és ragaszkodott hozzá, hogy készítsen egy képet is róla.


Anya megvarrta a kilyukadt nadrágom. 23 éves vagyok, de bevallom, tetszik.


Megemlítettem anyukámnak, hogy elég beteg vagyok. Egy óra múlva megjelent a ház előtt, és ezzel állított be. 30 éves vagyok.

1 2

Mi a véleményed?